Késő van. Ajkam durván kiszáradt.
Bizsergő testem átkozza a vágyat,
Mely e meddő órán felsarjadt,
S levetkőztette minden ruhámat.
Selymes a bőröm. Most minek?
Miért vagyok szép, ha nincs kinek?
Miért forr a vérem szüntelen
Ezen a hóval borított éjjelen?
Lehet, hogy a végtelen síkon túl,
Ott, ahol a város zsibong, dúl,
Te is rám vágyva fekszel csendesen,
S szemed egy színes fényképen pihen?
Ízed itt érzem érdes nyelvemen,
A vibrálásod izzik a semmiben,
S furcsa játékra invitál agyam,
Felsóhajtok, s megérintem magam
Vágy égeti testemet, és hozzád húz,
mint űzött vad, kinek nem jutott hús
akarom, hogy érints meg, hogy teperj a földre,
hogy szeress vadul mindörökre.
Akarom, hogy tépd le a ruhám, és izgass vadul,
hogy szeretkezz velem szakadatlanul!
Akarom, hogy simogass, csókolj édes száddal
míg el nem érem a csúcsot mi magasan szárnyal!
Akarom, hogy bennem legyél mélyen és mélyebben,
mikor te is élvezed, hogy érezzem.
Akarom a tested, a kezed, a szádat, s téged
míg azt a pontot te is el nem éred.
Szeretem, ahogy nyelved édesen hozzám ér,
amikor remeg a lábam, és lüktet bennem a vér.
Szeretem, mikor belém hatolsz, és szorosan ölelsz át,
érezni a tested remegését, mikor elfog a vágy.
És szeretem, mikor együtt éljük meg a csodát,
talán a földi paradicsom egy kis zugát.
és mikor kifáradva szemembe nézel,
és őszintének tűnik, amit akkor érzel.
Éjjelente álmodok róla, mikor szeretkezünk,
mikor szinte mozdulatlanul is élvezünk,
ilyenkor elfog a vágy és hiányzol nekem,
miért teszed ezt, hogy nem vagy velem?
Utolsó kommentek